- Palotás Árpád Bence professzor
- Lakatos István, akadémikus
- Dobróka Mihály professzor
- Bőhm József egyetemi docens
- Jármai Károly professzor
- Kaptay György professzor
- Gyulai József, akadémikus
- A Tudásbázishoz
Palotás Árpád Bence professzor
Fontosabb az alapvető hozzáállás a feladatokhoz
„Kettő TDK-dolgozatra határozottan emlékszem, hogy első díjas lett, az egyetemen és az OTDK-n is, a harmadik, úgy emlékszem, második lett egyetemi szinten. E dolgozatok eredményeképp kaptam meg a Pro Scientia Aranyérmet, ami a hallgatóknak adható legmagasabb tudományos elismerés. Az érmet akkoriban az akadémia elnöke adta át, és az elismerés máig megőrizte presztízsét, legutóbb is az MTA székházban volt az átadási ünnepség. Azóta már van olyan diákom, aki mesterhallgató korában szintén megkapta ezt az aranyérmet.
Az egyik a diósgyőri acélművekben, az akkori LKM-ben, a toló kemencének, majd az új léptető gerendás kemencének a modellezéséről szólt. A másik dolgozat, tulajdonképpen különlegesnek számított, mert se előtte se azóta nem foglalkoztam ezzel a témával: Svájcban készült, ott voltam három hónapig nyári gyakorlaton. A közgazdász hallgatók nemzetközi szervezete az AISEC, ehhez hasonló szervezet a mérnök palánták által létrehozott IAESTE, melyek segítségével külföldi nyári gyakorlatokra nyílik lehetőség. Harmadéves voltam, amikor viszonylag fiatalon, de mert nyelvet beszéltem, s akkor még nem voltunk sokan olyanok, akik nyelvvizsgával rendelkeztek, így lehetőségem volt Svájcban, az École Polytechnique Fédérale de Lausanne-on, az ottani Szövetségi Műszaki Egyetemen eltölteni ezt az időt, ahol az Európai Űrügynökség (ESA) projektjében kavitációs kísérleteket végeztünk. Azt vizsgáltuk, hogy nagy sebességgel áramló vízben kialakuló örvények hogyan koptatták az acél alkatrészeket. Erről szólt az a dolgozat, amit annak idején angolul készítettem el, és adtam elő a konferencián is.
Egy általános, vagy középiskolás diák pályaválasztásában meghatározó szerepe van annak, hogy a matematika vagy a magyar tanára tesz rá nagyobb hatást. Ugyanúgy, a kohómérnöki kar akkori és későbbi dékánja, Voith Márton tanár úr volt az aki bennem fantáziát vélt felfedezni és bevont a Kohógéptan tanszék – amelynek ő volt a vezetője – kutatásaiba és ebből nyílegyenesen következett, hogy én ott kezdjem el az oktatói pályámat. Tanársegédként oda vettek fel, közvetlenül a Bokros-csomag előtt, s a Bokros - csomag kapcsán kerültem át a Tüzeléstanra, de nyilván Marci bácsi tudatában volt annak , hogy én családi vonalon - mivel az édesapám a TÜKI fejlesztőmérnöke, majd később vezetője volt - a tüzeléstechnikához kötődöm, ezért is adott olyan feladatot, ami a hengerműi kemencékhez kötődött. Végzést követően egy évet töltöttem itthon, majd kijutottam az Egyesült Államokba a Massachussetts Institute of Technology (MIT) nevű műszaki egyetemre, ahol vegyészmérnök hallgató lettem. Érdekes dolog, hogy amíg Európában főleg a gépész területen tanítják a tüzeléstechnikát, merthogy kemencékről égőkről , tüzeléstechnikai berendezésekről szól, addig az USA-ban az a hozzáállás, hogy az égés az oxidáció, onnantól meg vegyészet. Bostonban kezdtem külföldi tanulmányokat és nem sokkal a kisebbik fiam születését követően, ’95-ben jöttünk haza. Kint megszereztem mester diplomámat, majd az ott elkezdett kutatásomat részben folytattam, részben itthon kiegészítettem új elemekkel, majd erre a témára alapozva 1996-ban elkészítettem és ’97-ben megvédtem a PhD disszertációmat. A védést követően írtam egy levelet a volt témavezetőimnek arról, hogy megvan a PhD-m, s ha esetleg hasznomat tudják venni , akkor szívesen visszamennék, és talán még aznap válaszolt az egyikük, hogy szeretettel várnak. Így volt alkalmam post doc-ként is több, mint egy évet tölteni az MIT-n. Hazajövetelem után kimaradt néhány év, később Eötvös - ösztöndíjjal kerültem ki Salt Lake City-be 2002-ben, közvetlenül a Téli Olimpia után. 2004-ben az Amerikai Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány fiatal kutatók számára létrehozott ösztöndíját nyert el ugyanide, további öt hónapra.
Fontos dolog az, hogy a tananyagot valaki próbálja meg elsajátítani. Ennél azonban sokkal fontosabb a feladatokhoz való alapvető hozzáállás. Itt a tanszéken pl. most olyan diákok vannak körülöttem, akik átlagos vezető oktatókat kenterbe vernek azokkal az egészen eredeti ötleteikkel vagy valamilyen szakterületen szerzett speciális ismereteikkel, amik révén egészen váratlan dolgokat tudunk együtt létrehozni.”
