EGYÉNI ÉLETÜNKBEN IS HOZZÁ LEHET JÁRULNI A VILÁG JOBBÁ TÉTELÉHEZ

Egy embert nem feltétlenül a nagy dolgokon keresztül lehet igazán megismerni, elég egy apróság ahhoz , hogy megtudjuk, másképpen gondolkodik a világról mint a nagy átlag. Ilyen jelentéktelen momentumnak számított talán az , amikor megkérdeztem , mivel utazik vissza Miskolcról, a Börzsöny nyugati oldalán lévő Kóspallagra, haza? Kerékpárral, - hangzott a válasz. A másféleképp gondolkodás mértékének megítéléshez már több információ kell. Ezzel szolgál a most következő beszélgetés Szilágyi Artúrral a Miskolci Egyetem két mesterkurzusának hallgatójával, akit  Sólyom László, egyetemi tanár, az Alkotmánybíróság és Magyarország volt elnöke ösztöndíjra érdemesnek talált.

Engem a Bolyai Műhely javasolt a  volt köztársasági elnöknek, Sólyom Lászlónak az ösztöndíj elnyerésére és megvallom el is csodálkoztam, amikor megkaptam a meghívást a személyes találkozóra.

Hogyan zajlott a diskurzus?

Az elnök úr  a dolgozószobájában fogadott, nagyon szívélyes volt, az elképzeléseimről  kérdezett, lényegében arról beszélgettünk, mire is használnám fel ezt az ösztöndíjat.

A család meghatározó dolog. A szüleim a környezeti kérdésekre nyitottak, s ekkor, ezen időszak alatt tudatosodott mindennek a fontossága bennem. Nagyon szerencsés ez a családi körülmény.

Mi a foglalkozásuk?

Mindketten jogászok. Édesapám a Pázmány Péter Egyetem Jogi Karán oktató, édesanyám az ombudsmani hivatalban dolgozott, az öt gyerek mellett. A nyolcvanas évek végén végeztek. Az a generáció az övék, amelynek tagjai leginkább elképzeltek valami újat. A rendszerváltás környéke,  amikor változást akartak és vártak. Megjegyzem, sok tekintetben csalódtak is, de ez egy olyan generáció, - megítélésem szerint - amely valódi változást akart és figyelt a világra. Szerencsém van mert a szüleim kivételesen művelt emberek. A maguk módján, még kortársaikhoz képest is lázadók voltak, nem ragadta el őket a fogyasztói magatartás összes velejárója. A családunkról még annyit: Én vagyok a legidősebb, négy kisebb testvérem van.

Észre lehet venni a többi testvéren is , hogy hatással van rájuk ez a környezet?

Feltétlenül. Kóspallagon, ahol élek, már az is csoda, ha valaki az egyetemre eljut. Közülünk egy még gimnazista, négyen pedig egyetemre járunk - és jó eredményekkel végezzük a tanulmányainkat. Szerintem a család determinálja leginkább  az embert. A statisztikákból például az látszik, hogy a diplomásoknak a gyermekeik is diplomások lesznek. Az esélyegyenlőség az oktatásban manapság nem érvényesül igazán.

Azért ebben benne van az is, hogy ilyen környezetben a mérce egy gyerek számára magasabbra van helyezve.

Elfogadom, hiszen már egy otthoni beszélgetés is olyan témákról folyik, olyan kifejezéseket használnak, ami a gyerekbe egészen kicsi korától beleivódik, megtanulja azokat használni.

Hogyan jut el egy fiatalember az életciklusok elemzéséig? Melyek voltak a folyamat  állomásai?

Amikor középiskolás voltam nem igazán tudtam eldönteni milyen irányt válasszak. Úgy gondoltam a goeográfusi tanulmányok elég tág teret adnak a későbbi választáshoz, belefér a társadalom ismerettől kezdve a szigorúan vett fizika, a reáltudományok sora is, arra gondoltam, hogy majd ebből tudok kiindulni később, megtalálom azt a területet ami jobban érdekel. Itt a földtudományi karon jó kezekben van az oktatás. Látszik, hogy elkötelezettek a tanárok. A környezeti életciklus vizsgálathoz úgy kerültem közel, hogy elkezdett érdekelni: a technológia  miként tudja az embert segíteni. Én azt látom, hogy jelenleg a technológiai fejlődés olyan mértékben felgyorsult és olyan eszközök vannak a kezünkben, hogy az emberi életet nagyon könnyűvé tudjuk tenni. Ott van például az ipari termelés: iszonyatos mennyiségű terméket tudunk gyártani anélkül, hogy emberi kéz akárcsak érintené is az anyagot a gyártás folyamatában. Húsz- harminc éve nem így volt. Mondjuk egy bányában a kitermelést ha nézzük, ugyanahhoz a termelési szinthez tized vagy huszadannyi ember szükséges. Az emberi munka, például a fizikai igénybevétel kiküszöbölhető. Annak ellenére, hogy ilyen okosak vagyunk, valamint a technológia ilyen előrehaladott állapotban van mégsem egyszerűbb és könnyebb az emberek élete.

Az életciklus vizsgálat úgy jött szóba, hogy rájöttem, ezek elemzésével az embereken lehet segíteni. Ha valakinek nem létszükséglet, hogy fizikai munkát végezzen egy munkahelyen - ez előny, viszont azt is látni kell, hogy ezek a technológiák, ezekben a formájukban nagyon-nagyon nagy terhet jelentenek a Föld ökoszisztémájára. Ha a technológiák között tudunk választani azon az elven, hogy mennyire pusztítják a környezetet, ha két azonos funkciójú ipari technológia közül ki tudom választani, azt amelyik kevésbé terheli meg az ökoszisztémát, akkor ez egy nagyon jó eszköz az értékeléshez. Ma az ilyen döntésekben leginkább a pénz dominál: minél kevesebb az adó, a munkaerőigény, azaz minél nagyobb a profit, annál jobb. Ha viszont az lenne a fő szempont, hogy ugyanazt a dolgot kevesebb környezeti kárral legyünk képesek  előállítani - ez már egy másik nézőpont. De erre előbb utóbb rákényszerülünk. Át kell állni egy olyan gondolkodásra , amelyben a Földre mint véges rendszerre tekintünk, ennek az eszközeit kell keresnünk.

Az érdeklődés hozza össze ilyenkor az ilyesfajta fiatal embereket, a véletlen vagy valami más?

 Sok embert, ha más-más  szakterületen dolgoznak is, hasonló problémák foglalkoztatják. Sokan látják azt is, hogy a mai társadalom működése nem tartható fenn hosszú távon. Amikor az említett  találkozón Sólyom László elnök úrnál Veronikával megismerkedtem, meghívott bennünket a barátnőmmel hozzájuk és nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt, annyi mindenről tudtunk beszélgetni. Óriási öröm ha az ember olyasvalakivel találkozik, aki hasonlóan látja a világot. Annyi olyan pont van az érdeklődésünkben, ami egy közös kutatásban is kicsúcsosodhat. De nem kell, hogy ez történjen, elég ha egymásnak tudunk gondolatokat átadni.

A tanárok…Vannak-e egy diáknak úgymond elvárásai?

Nagyon fontos, hogy a tanárok megüssék azt a szintet, hogy tudjanak ezzel segíteni. Itt a Műszaki Földtudományi Karon Én rengeteg tanárra felnézek, a tudásuk miatt.

Amivel foglalkozik, abban  benne vannak  a geográfusi ismeretek, velük együtt egyfajta földtani szemlélet, a mérnöki tudnivalók, és Szita Klára professzorasszony példáján látjuk, bőven vannak benne közgazdasági ismeretek. Ez nem igazán jellemző. Inkább az, hogy van egy irány és abban  a szakmában teljes mélységben elmerülünk…

Ezek azok  az interdiszciplináris területek különböző tudományágak között, amelyek szép dolgokhoz vezethetnek. Az, hogy a tudományágak ennyire el vannak szeparálva az talán sok diákot megakadályoz abban , hogy szélesebb körű műveltséget szerezzen.

Mit lehet egy ilyen faluban kikutatni?
Egy olyan kutatást szeretnék végezni, amely azt kutatja, mik azok a fogyasztási minták, amelyek egy magánember életében a fenntarthatóságot megvalósítják. Ott van egy közösség, amely elköltözik egy faluba és megpróbál úgy boldogulni, hogy csökkentse a környezetterhelését. Nem tudom mennyire van ebben az, hogy elszigeteljék magukat a világtól, - gondolom, hogy ez abszurditás - de olyan emberek, akik valamilyen megfontolásból szeretnének változtatni már a saját életükben. Ezért érdekel, hogy melyek azok a dolgok, amelyekkel én a saját életemben hozzá tudok járulni ahhoz, hogy teljesüljön valamilyen cél. Ez nem egyszerű. Az életciklus vizsgálat számtalan példát mutat arra, hogy adott fogyasztói magatartás milyen hatással van a környezetre. Nem mindig úgy van az, mondjuk, ha rá van rakva a bélyeg az ásványvízre, hogy hasznosítható a palack…Nem biztos, hogy ha én azt választom valóban előrelépés is történik. Ezeket nagyon komolyan tudományos vizsgálatokkal kell alátámasztani. Rengeteg adat kell, hogy egy-egy fogyasztási mintáról felmérjük, melyiknek van kisebb környezeti terhelése. Mondok egy példát. Van egy kiló liszt. Melyik a jobb ha én egy bio-lisztet veszek, amit Németországból hoztak ide kamionon, vagy a szomszéd faluból vásárolok egy olyan lisztet, amihez használják a hagyományos vegyszereket?

Van e a saját korosztályával kapcsolatban az embernek elvárása?Hogy van ez „visszafelé”?

Én a Bolyai Műhelybe is azért jelentkezetem,hogy meglegyen az a kapcsolati háló ami tudja az embert inspirálni. Arra óriási szükség van, hogy az én generációmon belül azok az emberek, akik valamilyen módon - még ha most kívülállónak is érzik magukat -  hiszen olyan gondolataik vannak, amelyek nem a mainstream-be tartoznak- azok megtalálják egymást, kapcsolódni tudjanak egymáshoz és egymást tudják segíteni. A Bolyai Műhelyben rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik új dolgok megismerésére, más látásmódra tudnak tanítani.

Részlet egy Szilágyi Artúr által írt, úgynevezett  motivációs levélből:

„Családi fészeknek a Börzsönyt - egészen pontosan a festői Kóspallagot - vallhatom magaménak, ami kitűnő terepet biztosított szüleimnek arra, hogy öt gyermekükben már korán kialakítsák a természet iránt való elkötelezettséget, igényt az élhető környezetre. A kirándulásoktól a cserkészkedésen át, az otthoni kertészkedésig erre kihasználtak minden alkalmat, ugyanakkor kulturális nevelésre is nagy hangsúlyt fektettek: a tévé helyett inkább könyvek olvasásával töltöttem a szabadidőmet. Családi hagyomány a biokertészkedés, ha nem is mindent, de legalább a zöldségek-gyümölcsök javarészét, a fűszereket és gyógynövényeket megtermelni; a komposztálás, szelektív hulladékgyűjtés, vagy egyáltalán a hulladék és a pazarlás elkerülése is már gyermekként a véremmé vált.”

„Felnőttként a helyemet keresve az életben a Miskolci Egyetem földrajz szakán tanulva egyre inkább érlelődött bennem, hogy - korunk környezeti és társadalmi problémáival szembesülve - a fenntarthatóság kérdéseivel foglalkozzak. Az emberiség túlélése hosszú távon ezen - a lényegében zárt rendszernek tekinthető - bolygón nyilvánvalóan azon múlik, hogy a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás megvalósul-e. Ennek tudományos megközelítéséhez szükséges egy olyan eszköz, amely a fenntarthatóságot számszerűen meg tudja ragadni, így vezetett szinte egyenes út az életciklus-vizsgálathoz (angolul life cycle assessment vagy LCA). Ez egy olyan módszer, amely egy termék életciklusának minden szakaszában, „bölcsőtől sírig” (azaz a nyersanyagok kitermelése és feldolgozása, a termék gyártása, forgalmazása, felhasználása, javítása, karbantartása, végül ártalmatlanítása vagy újrahasznosítása) során értékeli a környezeti hatásokat, így különösen alkalmas termékek, technológiák vagy éppen fogyasztói magatartásminták környezeti alapon történő összehasonlítására és értékelésére.”

„ Ez a tudományág jelenleg még gyerekcipőben jár, története a kilencvenes évek közepén kezdődött, majd a módszer szabványosításával (SETAC-ISO 14040-44) folytatódott. Magyarországon kevesen foglalkoznak még ezzel a területtel, így az a felsőoktatásban is kevéssé jelenik meg. Emiatt a témában való elmélyülés előfeltételét jelentő mérnöki és természettudományos készségeket a Miskolci Egyetem Nyersanyag-előkészítési és Környezeti Eljárás-technikai Intézet gondozásában indított előkészítéstechnikai-mérnök mesterszak keretein belül próbálom elsajátítani, amit a geográfia MSc mellett végzek. A magánéletemben is próbálok tenni a nagy célokért a lehetőségekhez mérten, mert azt hiszem, hogy az egyéni életünkben is hozzá lehet járulni a világ jobbá tételéhez. Nemrégen Madridban töltöttem egy egyetemi részképzés keretén belül öt hónapot, ahol részévé váltam egy házfoglaló csoportnak, és nagyon meglepett, hogy egy szabad gondolkodású közösség mennyi ötlettel szolgálhat és mennyivel könnyebb tenni, életre hívni valamit. Több zöld szervezetnek vagyok aktív tagja, önkéntes sportrendezvény-szervező valamint a Bolyai Műhely résztvevője.

A kiutazást július végén, augusztus elején tervezem, méghozzá egy hónapot az erdélyi Kászonban töltve. Itt néhány évvel ezelőtt elkezdődött egy ökofalu mozgalom, amely sokban épít a helyben még fellelhető hagyományos tudás felélesztésére. A kutatás témája a regionális fenntarthatóság az életciklus-vizsgálat (LCA) eszköztárának segítségével. Ezen belül mélyebben fejteném ki a földrajzi adottságok és a fenntarthatóság összefüggéseit, illetve a hálózatok (szállítási, infrastrukturális stb.) hatását a környezetterhelésre. Reményeim szerint, itt lenne egy közös kutatási pont Holczer Veronikával , akivel beszélgetve megtudtam, hogy ő a fenntartható, hagyományos építészettel szeretne foglalkozni, főleg Kárpát-medencei kitekintéssel.”

„A továbbiakban szeretnék bevonni Kászonon kívül egyéb mintaterületeket is a kutatásba. A konzulenseim a következők lesznek:
dr. Elekes Tibor (docens, Miskolci Egyetem, Földrajz Intézet), aki a földrajzi adottságok témakörében, térképek elkészítésében nyújtana segítséget, ő Erdély földrajzának kutatója;
dr. Tóthné Szita Klára (egyetemi tanár, Miskolci Egyetem Világ- és Regionális Gazdaságtani Intézet), a regionális fenntarthatósági elemzések szakértője, illetve az életciklus-vizsgálat egyik leginkább elismert hazai szaktekintélye.”

„A fenti téma mellett, azzal párhuzamosan, szeretnék részt venni egy kifejezetten technológiai jellegű kutatásban is (előkészítés-technikai vonatkozásban pl. nanoanyagokkal, vagy hulladékfeldolgozás), amin keresztül részletes betekintést nyerhetek az LCA ipari alkalmazásába, a környezeti szempontú technológiafejlesztésbe. Ennek a pontos témáját egyenlőre nyitva hagynám, mert attól tenném függővé, hogy milyen projektbe tudok bekapcsolódni. Ez utóbbi esetben a konzulenseim a külföldi kutatókon kívül várhatóan Dr. Mucsi Gábor adjunktus vagy Dr. Csőke Barnabás egyetemi tanár (Miskolci Egyetem Nyersanyag-előkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet) lesznek.
Szeptemberben kiutaznék Leidenbe, ahol az életciklus-vizsgálat elméleti részében mélyülnék el. Itt a Leideni Egyetem Környezettudományi Intézete által indított angol nyelvű "Industrial Ecology" nevű mesterképzés keretében meghirdetett tárgyakat vennék fel, úgy mint "Analytical methodologies and tools" illetve "Advanced Course on LCA", továbbá szeretnék megismerkedni a kutatásaikkal is.
A 2012/2013 tanév tavaszi félévében egyenlőre még több lehetőségen gondolkodom, felmerült az ENEA (Italian National Agency for New Technologies, Energy and Sustainable Economic Development); az IFEU (Institut für Energie- und Umweltforschung, Heidelberg), velük hagyományosan jó a hazai szakmai kapcsolat; illetve a Dán Műszaki Egyetem (Technical University of Denmark) is ígéretes kutatási és tanulási lehetőségeket kínál.
Ezek közöl lehetőleg egyet szeretnék választani, egyrészt mert nem szeretném elaprózni az időmet, másrészt, ha jól osztom be az ösztöndíjat, akkor sor kerülhet később a többire is, az egy év leteltével.
 

Az eredményeket várhatóan elsősorban a két diplomamunkámban mutatnám be, amelyek védésére 2013 májusában kerül sor. Emellett természetesen publikálhatok szaklapokban is. 
A diplomamunka védést követő időszakra már tartogatok két kutatási témát, az ezekhez kapcsolódó irodalmazást és adatgyűjtést már az ösztöndíj időtartama alatt elkezdem. Az egyik téma kifejezetten konkrét: a tiszanagyfalu-virányosi Biofaktura Kft. biotermékeinek LCA vizsgálata.”